A külső fül leggyakrabban előforduló daganatai a ceruminosus daganatok. Macskákban gyakoribbak, mint kutyákban, és ebben a fajban - szemben a kutyákkal, amelyekben szinte mindig benignusak - fele arányban rosszindulatúak. Tipikusan öreg korban jelentkező, egyoldali elváltozások. Jelenlétükre a kisebb-nagyobb intenzitású fejrázás, fülvakarás és a kifejezetten bűzös fülfolyás jellemző - az igen gyakori másodlagos, bakteriális eredetű külső hallójárat gyulladás következtében. Az otoszkópos vizsgálat során általában kisméretű (1 cm-nél kisebb), jól körülhatárolt, vöröses színű, gyakran kifekélyesedett felszínű, vérző kiemelkedésként fedezhető fel. Szövettani megjelenésükben a ceruminosus mirigyek daganatai az apocrin verejtékmirigy daganatokhoz hasonlóak, az ott leírt daganattípusokat különböztetik meg. Az egyetlen hatékony terápia esetükben a sebészi kimetszés, amelynek sokszor igen radikálisnak kell lennie (teljes fülkagyló ablatio, esetenként lateralis bulla osteotomiával), hogy elkerülhető legyen a kiújulás.

Bár az acral lick dermatitis nem daganatos jellegű elváltozás, idült, sokszor terápiarezisztens jellege miatt a klinikus állatorvosokban gyakran fölmerül a daganatos háttér gyanúja. Igen gyakori bőrelváltozás kutyákban. Sokszor pszichés eredetű. Az unalom az egyik leggyakoribb kiváltó faktora a végtagok tartós nyalogatásának, de alkalmanként idegen test, vagy egyéb eredetű (baktériumos, gombás, allergiás stb.) gyulladás is előidézője lehet. Az erőteljes nyalogatás fokozza az endorfinok termelődését és felszabadulását, amely „jobb kedvre deríti” az állatot, és egyidőben fájdalomcsillapító hatása is van, ami elvonja a kutya figyelmét a sebről. A klasszikus páciens nagytestű, aktív kutya, amely naphosszat egyedül van otthon. Ritkábban korábbi szabadságuktóI megfosztott állatokban jelentkezik. A leggyakrabban dobermann, dog, retriever, ír szetter és német juhászkutya fajtákban találkozhatunk vele. Bármely életkorban és nemben előfordulhat, de 5 éves kor fölött és kanokban figyelték meg gyakrabban. Általában egyoldali, szoliter elváltozásról van szó, bár egyes estekben (főként amelyek szervi, gyulladásos eredetűek) több végtag is érintett lehet. Többnyire a carpus vagy metacarpus cranialis felszínén jelenik meg, ezt követi gyakoriság szempontjából az alkar-, a metatarsalis- és a sípcsonti tájék. Az idült elváltozás tömött, vaskos plakk-ként vagy göbként figyelhető meg, amelynek kifekélyesedett középső részét hiperpigmentált udvar veszi körül. Extrém esetekben következményes arthritis, ankylosis is kialakulhat. A diagnózis kialakításában a kórelőzményi adatok és klinikai tünetek mellett a szövettani elváltozásokat kell figyelembe venni. Masszív epidermális hyperplasia, enyhébb-súlyosabb mértékű perivascularis dermatitis, dermalis fibrózis és idült verejtékmirigy-gyulladás jellemzi a fénymikroszkópos leletet. Gyógykezelésében első lépés a kiváltó ok megkeresése, és ha lehetséges, kiiktatása. A pszichogén kórok kezelésén (életmódváltás és gyógyszeres terápia) túlmenően fontos a kialakult elváltozás megfelelő ellátása is (helyi kezelés, sebészi kimetszés, sugárterápia, akupunktura stb.).

Ez a cisztaféleség viszonylag gyakori kutyában és ritka macskában, feltehetőleg a verejtékmirigy kivezető járatának elzáródása következtében alakul ki. Fajta vagy nem szerinti prediszpozíció nem ismert, de általában 6 éves kor fölött jelentkezik. Leggyakrabban a fejen, a nyakon és a végtagokon fordul elő. Rendszerint magános, jól körülírt, kékes árnyalatú, sima felszínű, feszes vagy hullámzó tapintatú, 0,5-3 cm átmérőjű göbökről van szó. A felületi hám esetenként sorvadhat és szőrtelenné válhat. A víztiszta, átlátszó cisztatartalomban nincsenek hámsejtek. Kutyákban fordul elő az ún. apokrin cisztomatózis nevű, ismeretlen oktanú kórkép, amely során cisztaszerűen kitágult verejtékmirigy-csoportok jelennek meg a fejen és a nyakon. Szövettanilag az apokrin cisztát egy nagyobb, kitágult verejtékmirigy, vagy több kisebb kitágult mirigy halmaza, esetleg egy nagyobb mirigy a mellette helyeződő, ún. szatellit cisztákkal alkotja. A ciszta falát a verejtékmirigy egyrétegű, szekréciós hámja képezi.

Fiatal kutyákban és macskákban ritkán diagnosztizált elváltozás. Mindig magánosan jelentkezik, a fejen vagy a nyakon helyeződik, esetenként kékes árnyalatú, hullámzó tapintatú. A hiperpláziás verejtékmirigyek mélyen a dermisben vagy a bőr alatti kötőszövetben helyezkednek, fölöttük az epidermis is gyakran hiperpláziás.

A mirigyes, cisztás vagy papillaris felépítésű, multilobularis tumorban a köbalakú (ám sokszor elvékonyodott) mirigyhámsejtek egy rétegben bélelik a mirigyvégkamrákat, melyeket vékony kötőszöveti sövény választ el egymástól. A mirigyvégkamrák lumenében legtöbbször megtalálható az eosinophil szekrétum. A ductalis differenciációt mutató adenomákban a basophilabb festődésű mirigyhámsejtek két rétegben helyeződnek, és enyhe nuclearis és cellularis pleomorphismus is megfigyelhető bennük. Néhány mitotikus alak is felfedezhető. Néhány tumorban (az apocrin kivezetőcső infundibularis részének megfelelően) laphám differenciációt mutató sejtcsoportok is megfigyelhetők. Gyakori a centrális cisztás degeneráció ezekben a daganatokban.

Az apocrin carcinomák lehetnek szolid (tömör), tubularis vagy cisztás felépítésűek. A dermist és a bőr alatti kötőszövetet gyakran infiltrálják, másodlagos lymphocytás beszűrődést (ún. desmoplasiás választ) indukálva. A daganatsejtek a legkülönbözőbb mértékű differenciáltságúak lehetnek az egyes tumorokban. Az éretlenebb sejtekből felépülő carcinomák relative gyakran képeznek nyirokcsomó-áttétet vagy éppen távoli metasztázist a tüdőbe. Az apocrin ductalis carcinomákra kevésbé jellemző a környező szövetekbe történő infiltráció és a nyirokcsomó-áttét.

Az apocrin verejtékmirigyek mirigyállományából vagy a mirigykivezető csövek hámjából kiinduló daganatok nem túl gyakoriak kutyákban és macskákban. Általában 10 éves kor fölött jelentkeznek mindkét fajban, ivari predilekció nem figyelhető meg. Az arany retriever, a cocker spániel és a német juhász a leginkább érintett kutyafajták, macskák esetében a sziámi fajtákban észlelik a leggyakrabban. Az általában szoliter, jól körülhatárolt, 0,5-10 cm (macskákban 0,3-3 cm) átmérőjű, tömött tapintatú, gyakran kifekélyesedett felszínű elváltozások legtöbbször a fejen, a nyakon, a háttájékon és a végtagokon (macskák esetében a farok tájékon is) alakulnak ki. A cisztás szerkezetű apocrin tumorok sokszor kékes árnyalatúnak tűnnek a bőrfelszín felől. A verejtékmirigy daganatok gyógykezelésére a különböző sebészi technikák alkalmasak. A sebészi kimetszést követően pedig, a kiújulás lehetősége miatt - különösen a malignus elváltozások esetében - az állatok obszervációja (megfigyelése) javasolt. Szövettanilag az alábbi típusokat különböztetjük meg.

• Apocrin verejtékmirigy adenoma, apocrin verejtékmirigy ductalis adenoma
• Komplex apocrin adenoma, vegyes apocrin adenoma
• Apocrin verejtékmirigy carcinoma, apocrin verejtékmirigy ductalis carcinoma
• Komplex apocrin carcinoma, vegyes apocrin carcinoma

Ez az alacsony malignitású daganat leggyakrabban 6-10 éves korú macskákban fordul elő. Fajtabeli prediszpozíciót nem lehet megfigyelni, egyes tanulmányok szerint a nőivarú állatokban gyakoribb. A többnyire szoliter, jól körülhatárolt, 0,5-10 cm átmérőjű, tömött v. éppen cisztás elváltozások általában a fejen és a nyakon találhatók, gyakran melanotikusak. A basalsejtes carcinomának szövettanilag két típusa különíthető el: az infiltratív és a világos-sejtes típus. A basal sejtes carcinomák helyileg invazív tumorok, melyek csak nagyon ritkán képeznek áttétet. Az épben történt kimetszést követően minimális a kiújulás veszélye.

Infiltratív basalsejtes carcinoma

Ebben a típusban legtöbbször megtalálható a kapcsolat a felületes epidermissel. A kicsi, hyperkromatikus magvú sejtek alkotta kötegek többnyire infiltrálják a dermist és a bőr alatti kötőszövetet is. Igen magas lehet a mitotikus alakok száma, gyakran megfigyelhető a stromalis fibroblastok proliferációja.

Világos-sejtes basalsejtes carcinoma

Ebben a - szintén infiltratív - daganatban nem minden esetben fedezhető fel a felületes epidermissel való kapcsolat, a daganatsejtek nagyobbak, szélesebb, sokszor granulált cytoplasmával rendelkeznek, a mitotikus alakok száma meglehetősen változatos.

A jól körülhatárolt, többnyire szoliter, esetenként primeren multiplex daganat legtöbbször 6-12 éves korú macskákban jelentkezik, ivari predilekcióról nem beszélhetetünk. Leginkább érintettek a himalájai, a perzsa és a hosszú szőrű házimacska fajták. A gyakran szőrtelen bőrrel fedett vagy kifekélyesedett felszínű, 1-2 cm átmérőjű elváltozások főként a fejen és a nyakon helyeződnek. Gyakran melanotikusak és a centralis cisztás degenerációt követően sűrű, sötétbarna masszával kitöltöttek. A daganat szövettani képére jellemző, hogy a kicsi, kerek vagy szögletes magvú, kevés cytoplasmával rendelkező daganatsejtek kisebb-nagyobb szigeteket alkotnak, melyeket vékony kötőszöveti stroma választ el egymástól. A felszíni epidermissel való kapcsolat gyakran fellelhető a tumorban. A legtöbb elváltozásra jellemző az enyhe nuclearis pleomorphismus és a mitotikus aktivitás. A basaliomák általában lassan, nem infiltratívan növő, metasztázist nem adó daganatok. Épben történő kimetszésükkel teljes gyógyulás érhető el.

A ciszták a kutyákban leggyakrabban, macskákban ritkán előforduló, nem daganatos jellegű bőrelváltozások. A cisztáknak – hasonlóan az egyéb, nem neoplasztikus eredetű bőrduzzanatokhoz – főként differenciáldiagnosztikai szempontból lehet jelentőségük. A bőrbeli ciszták osztályozásának alapja a cisztát bélelő hám eredetének és/vagy a kiindulásául szolgáló bőrképletnek az azonosítása. Ide tartozó elváltozások FOLLIKULÁRIS CISZTÁK DERMOID CISZTA FAGGYÚMIRIGY(-KIVEZETŐJÁRAT) CISZTA APOKRIN (VEREJTÉKMIRIGY) CISZTA A bőrciszták mindegyike jóindulatú elváltozás, legfeljebb esztétikai problémát jelentenek. Többnyire nem igényelnek kezelést, csak akkor érdemes velük foglalkozni, ha gyorsabb növekedésnek indulnak. Valamennyi cisztaféleség kezelésének egyetlen módja a sebészi kimetszés. Magános ciszták esetében ez általában egyszerű feladat, a multiplex elváltozásoknál azonban (pl. apokrin cisztomatózis) gyakorlatilag nincs megfelelő terápia. A follikuláris ciszták esetében nagyon fontos, hogy a gyulladásos következmények, a granuloma-képződés veszélye miatt soha ne próbáljuk „kinyomni” azokat. Apokrin cisztáknál megkísérelhetjük a cisztatartalom leszívását, ám gyakran kiújul a folyamat.

A bőrszarv ritkán fordul elő kutyában és macskában. Lehet ismeretlen oktanú, de eredhet papillomából, basalsejtes daganatból, laphámrákból, keratoacanthomából vagy szoláris keratózisból. A szoliter vagy multiplex formában megjelenő elváltozás esetében nem beszélhetünk fajta-, kor- vagy ivar szerinti prediszpozícióról vagy jellegzetes helyeződésről. (Fiatal macskákban a talppárnákon multiplexen jelentkező bőrszarvak esetében azonban fölmerülhet a macskaleukózis-vírus fertőzöttség, amelyhez esetenként társulhat ilyen elváltozás). A bőrszarv tömött, szarvszerű kiemelkedés, amely az 5 cm-es hosszúságot is elérheti. Szövettani vizsgálattal masszív hiperkeratózis (ortho- és parakeratotikus) és epidermális hiperplázia figyelhető meg.

A körülírt bőrkalcinózis nem túl gyakori kutyákban és nagyon ritkán fordul elő macskákban. A legtöbb esetben ismeretlen oktanú. Mivel az elváltozás többnyire az ún. nyomási pontokon illetve korábbi traumás behatás helyén alakul ki, a kalciumlerakódás feltehetőleg disztrófiás eredetű. Valószínűleg ez az oka, hogy az aktív kalcium-metabolizmussal bíró, gyors növekedésű, nagytestű fajtákban figyelhető meg a leggyakrabban. Esetenként diagnosztizálható korábbi subcutan injekció vagy rovarcsípés helyén, apocrin verejtékmirigy-ciszta degenerációját követően vagy polidioxán-varratok helyén is. Szimmetrikusan jelentkező körülírt bőrkalcinózist leírtak már hypertrophiás osteodystrophiához és idiopátiás polyarthritishez társultan is. Legtöbbször fiatal (2 évesnél fiatalabb) kutyákban jelentkezik. Az esetek körülbelül 90%-ában nagytestű állatokban, és több mint 50%-ban német juhászkutyákban figyelhető meg. A tömött vagy néha hullámzó tapintatú, 0,5-7 cm átmérőjű, félgömbszerű kiemelkedések többnyire magányosan, ritkán többesével jelentkeznek. Felettük a bőr kezdetben jól elmozdítható, szőrrel fedett, majd később gyakran kifekélyesedik, aminek következtében a felszínre ürül a jellegzetes, fehér színű, kenőcsös, krétaszerű tartalom. Leggyakrabban a metatarsus lateralis oldalán, a csánk- illetve a könyök tájékon alakul ki, de előfordulhat a 4-6. nyakcsigolya fölött vagy a nyelvben is. Boxerekben és boston terrierekben predilekciós helynek számít a fülkagyló és a pofatájék is. Szövettanilag a multifokális, mészkristályokat tartalmazó masszából álló területeket makrofágok, többmagvú óriássejtek és fibroblastok alkotta fal veszi körül, és lymphocytákat, plazmasejteket is tartalmazó stróma választja el egymástól. Sebészi kimetszés. (Az elváltozás egészen ritka esetekben kiújulhat.)

Kutyában és macskában is ritkán előforduló elváltozás. A dermoid ciszta szövetfejlődési rendellenesség, amely gyakran veleszületett, örökletes bántalom, általában fiatal állatoknál figyelhető meg. Leggyakrabban boxerekben, Kerry blue terrierekben és rodéziai ridgebackekben észlelik. (Ez utóbbi fajtában és keresztezéseiben bizonyítottan egyszerű recesszív módon öröklődik a betegség.) A dermoid ciszták lehetnek magánosak vagy multiplexek, és általában a test dorsalis középvonalában helyezkednek el. A dermisben helyezkedő ciszta falát többrétegű elszarusodó laphám alkotja follikulusokkal és faggyúmirigyekkel (ritkán verejtékmirigyekkel is), üregében pedig szőrszálakkal keveredett keratin-massza található.

Az eccrin verejtékmirigy-tumorok rendkívül ritkák mind kutyákban, mind macskákban. Sem kor szerinti, sem ivari, sem fajtabeli prediszpozícióról nincsenek adatok. Az 1-3 cm átmérőjű elváltozások általában szoliterek, tömöttek, többé-kevésbé körülhatároltak, gyakran kifekélyesedett felszínűek. Az eccrin verejtékmirigyeknek megfelelően a talppárnák környékén helyeződnek, bár nehezen fellelhetők. Szövettani megjelenésüket tekintve az eccrin daganatok nehezen különíthetők el az apocrin verejtékmirigy adenomáktól és carcinomáktól (sokszor csak a helyeződés irányadó esetükben). A daganatsejtek eosinophil cytoplasmája sokszor kifejezetten világos, a nagy, basalisan helyeződő, hyperkromatikus magban jól kivehető a nucleolus. Az eccrin carcinomákat is infiltratív növekedés és az excisiót követő kiújulási hajlam jellemzi, a metasztázis-képződés viszont nem túl gyakori.

Kutyákban ritkán diagnosztizált elváltozás. Leggyakrabban fiatal kifejlett mopszokban és törpe schnauzerekben figyelték meg, bennük örökletes hátteret tételeznek fel. Más fajtákban papillomavírus-fertőzöttséggel hozzák összefüggésbe a betegséget. Az elváltozás többnyire multiplexen (esetenként magánosan) jelentkező, általában 2 cm-nél kisebb átmérőjű, ovális vagy kerekded, hiperpigmentált, korpázó, papillomatózus képlet. Legtöbbször a mellkas és a has ventralis részén, valamint a végtagok medialis felületén fordul elő. Szövettanilag az epidermális hamartomákban különböző mértékű hiperkeratózist, akantózist, papillomatózus epidermális hiperpláziát, epidermális hiperpigmentációt és granuláris degenerációt lehet megfigyelni.

A kutyában és macskában is rendkívül ritka elváltozás általában magánosan jelentkezik, tömött tapintatú és kisebb, mint 1 cm átmérőjű. Eddig sem kor, sem nem, sem fajta szerinti prediszpozícióról nem tudunk, nincs jellegzetes megjelenési helye sem. A dermisben helyeződő ciszta falát a faggyúmirigy-kivezetőjáratokra jellemző hám borítja, környezetében pedig hiperpláziás faggyúmirigyek helyezkednek el.

A faggyúmirigy-daganatok kb. 8-10%-át kitevő szoliter adenomák leggyakrabban a szemhéjon és a végtagokon fordulnak elő. A jól körülhatárolt, jóindulatú elváltozás felépítésében elsősorban a sebocyták vesznek részt, amelyek által képzett mirigykötegek körül egy vagy néhány rétegben basaloid maradványsejtek találhatók. A faggyúmirigy adenomában csupán néhány mirigy-kivezetőcső figyelhető meg - szemben a faggyúmirigy-hyperplasiával és a kifejezett ductalis differenciációt mutató faggyúmirigy ductalis adenomával.

Ez a nem túl gyakori faggyúmirigy-tumor típus leginkább a fejen és a végtagokon jelentkezik szoliter, 2,5-7,5 cm átmérőjű, gyakran kifekélyesedett felszínű göb formájában. A malignus daganat felépítésében eltérő mértékű faggyúmirigy-differenciációt mutató sejtek vesznek részt, melyek többnyire nem emlékeztetnek a basaloid maradványsejtekre, magas mitotikus aktivitással rendelkeznek, és kifejezett cellularis pleomorphismus jellemzi őket.

A faggyúmirigy-daganatok ezen típusa fordul elő leggyakrabban kutyákban (37%-a az összes faggyúmirigy eredetű tumornak). Az általában szoliter, jól körülhatárolt, 0,5-5 cm átmérőjű, szemölcs vagy karfiolszerű kiemelkedés, amely kenőcsös vagy éppen hyperkeratotikus felszínű lehet, legtöbbször a szemhéjon vagy máshol a fejen figyelhető meg. A tumor faggyúmirigy-differenciációt mutató basaloid maradványsejtekből épül fel, melyek között csupán néhány érettebb sebocyta mutatkozik önállóan v. kisebb csoportokban. A sebaceus epithelioma egy low-grade malignus elváltozásnak tekinthető.

A faggyúmirigy daganatai kutyákban igen gyakori elváltozások. Legtöbbször idősebb, 9-10 éves egyedekben jelentkeznek, ivari predilekcióról nem beszélhetünk. Leginkább érintett fajták a cocker spániel, az uszkár, a tacskó, a törpe schnauzer; a faggyúmirigy epitheliomák tekintetében pedig - ettől eltérően - a shih-tzu, a lhasa apso, a malamut, a szibériai husky és az ír szetter. Mindezekkel szemben macskákban a faggyúmirigy-daganatok igen ritkán fordulnak elő. Leginkább a 10 éves vagy annál idősebb korosztály az érintett, itt sem mutatható ki ivari predilekció. A perzsa fajtákban gyakrabban megfigyelték. Az elváltozások legtöbbször a fejen, a nyakon és a törzsön jelentkeznek, megjelenésükre a kutyákénál leírtak a jellemzők. A faggyúmirigy-daganatok gyógykezelésére legalkalmasabb a sebészi kimetszés. Kiújulás valamennyi típusnál nagyon ritkán jelentkezik, a carcinomák is csak ritkán metasztatizálnak.

Ritkán, kutyákban megfigyelt elváltozás. Általában magános, szőrtelen, egyenetlen vagy papillomatózus felszínű, korpázó, 2 cm-nél kisebb plakkok formájában jelentkezik. Szövettanilag a mélyebb dermisben helyezkedő, kollagénkötegekkel határolt, érett sejtekből felépülő faggyúmirigy-csoportokhoz ép vagy hipopláziás szőrtüszők kapcsolódhatnak.

Veleszületett formája ritkán fordul elő fiatal kutyában és macskában. A magános (alkalmanként multiplex), tömött vagy felpuhult, 0,3-3 cm átmérőjű elváltozások többnyire a fejen és a végtagok proximalis részén helyezkednek el. A szerzett, általában traumás behatásra kialakuló formája (nem valódi hamartoma) mindig magános, tömött, jól körülhatárolt, félgömb alakú vagy polipoid kiemelkedés, amelynek átmérője 1-4 cm is lehet. A nagyobb elváltozások gyakran szőrtelenek, kifekélyesedett felszínűek. Általában középkorú vagy idősebb állatokban jelentkezik, dobermannokban és labrador retrieverekben bizonyos mértékű prediszpozíció figyelhető meg. Szövettanilag az ún. szőrtüsző-faggyúmirigy (pilosebaceous) egység kifejezett dermális fibrózissal kísért, körülírt proliferációja figyelhető meg, amely felett az epidermis gyakran hiperpláziás vagy kifekélyesedett.

A fibroepiteliális polip kutyában ritkán előforduló növedék. A magányos, ritkán multiplex elváltozás többnyire a nagytestű fajtákban figyelhető meg a végtagok ún. nyomási pontjain. A 0,5-4 cm átmérőjű gömbszerű kiemelkedések tömötten rugalmas tapintatúak, szívósak, a bőrrel együtt mozdíthatók el. Szövettanilag az epidermist, dermist érintő elváltozásban epidermális hyperplasia és igen kifejezett, érett kötőszövetből álló dermalis stróma figyelhető meg.

A fibropruritikus góc kóroktana ismeretlen, bár minden esetben az idült bolhaallergiához társuló vakarózással összefüggésben figyelhető meg. Leggyakrabban 8 évesnél idősebb kutyákban, többnyire német juhászokban és keverékeikben fordul elő. A multiplex tömött, néha nyeles, szőrtelen gócok 1-2 cm átmérőjűek lehetnek. Kipirultak vagy hiperpigmentáltak, sima felszínűek vagy hiperkeratotikusak, alkalmanként kifekélyesedettek. Általában a dorsalis lumbosacralis tájékon alakulnak ki. Szövettani vizsgálattal kifejezett epidermális hyperplasia, gócos dermális fibrózis és dermatitis figyelhető meg. Gyógykezelés: sebészi kimetszés és a bolhaallergia kezelése.