A follikuláris (szőrtüsző-eredetű) ciszták többnyire magános, jól körülírt, kerek, kékes vagy barnás színű, sima felszínű, tömött vagy enyhén hullámzó tapintatú képletek, amelyek a dermistől a bőr alatti kötőszövetig, a bőr bármely rétegében elhelyezkedhetnek. Általában 0,5-5 cm átmérőjűek. Tartalmuk – amely esetleg magától a felszínre ürülhet –, sárgásbarna vagy szürkés színű, sajtos vagy sűrűn pépes massza. A magános follikuláris ciszták kortól és nemtől függetlenül legtöbbször a fejen, a nyakon, a törzsön vagy a végtagok proximalis részén jelentkeznek. Megfigyelhető bizonyos fajtabeli prediszpozíció (boxer, dobermann, törpe schnauzer, shi-tzu), de az elváltozás bármely fajtában és keverékekben is előfordulhat. A multiplex follikuláris ciszták nagy része veleszületett elváltozás, általában fiatal állatokon a fej középvonalában jelennek meg. Találkozhatunk velük kutyákban az ún. nyomási pontokon (pl. könyök) is, ilyenkor kialakulásuk oka feltehetőleg az elhúzódó traumás behatás, bőrfibrózis vagy a follikulusok kivezetőnyílásának az elzáródása. Kutyákban gyulladásos folyamatot követő elváltozásként előfordulnak egészen apró (2-5 mm átmérőjű) follikuláris ciszták, ún miliák is, amelyek fehér színűek, makroszkóposan tályogocskának vagy bőrkalcinózisnak tűnhetnek. Multiplex milia hosszan tartó glükokortikoid kezelés következtében szintén megfigyelhető kutyákban. Valamennyi cisztatípusra jellemző, hogy faluk megrepedhet. Környezetükben ilyenkor másodlagos gyulladás, gyakran idegentest típusú granuloma alakulhat ki. Attól függően, hogy a szőrtüsző mely részének (infundibulum, isthmus stb.) hámsejtjeiből indulnak fejlődésnek, a follikuláris ciszták patológiai szempontból tovább osztályozhatók. Eszerint megkülönböztetünk infundibuláris (korábbi nevén epidermoid vagy epidermális) cisztát, isthmus cisztát és pánfollikuláris (más néven hibrid vagy trichoepithelialis) cisztát. A ciszta fala tehát különböző típusú epithelsejt-rétegekből áll, üregét pedig több-kevesebb, változó rétegzettségű és tömörségű keratin-massza tölti ki. Az infundibuláris ciszta egy különleges formája az ún. dilated pore („kitágult pórus”), amikor a ciszta egy széles póruson keresztül kapcsolatban áll a fölötte elhelyezkedő epithellel, és a ciszta üregét teljesen kitöltő keratin kitüremkedik a felszínre, szinte bőrszarvat formálva.

Kutyákban ritkán előforduló elváltozás. A follikuláris hamartoma szabad szemmel vizsgálva magános vagy multiplex, ovális vagy vonalszerű, hiperkeratotikus, a végtagok proximalis részén elhelyezkedő kiemelkedés. Szövettanilag megnagyobbodott szőrtüszők kötőszövetes tokkal határolt csoportosulása jellemzi, amelyek körül esetenként hiperpláziás faggyúmirigyek is előfordulnak.

A hamartoma olyan jól körülhatárolt bőrfejlődési rendellenesség, amelyet a bőr egy vagy több alkotóelemének hiperpláziája jellemez. A hamartomákat felépítő sejtek tehát teljesen érett, differenciált sejtek (ezért nincs szó daganatról), csupán szöveti elrendeződésük rendellenes. Többnyire veleszületett bántalomról van szó, ám sokszor csak az élet későbbi szakaszában észlelhetők az elváltozások. Egyes hamartomák bizonyítottan örökletes hátterűek. (A hamartoma elnevezés szerencsésebb, mint a korábban használatos naevus, mivel így elkerülhető bizonyos pigmentált elváltozásokkal való összetévesztés, amelyekre a humán terminológiában alkalmazzák ezt a kifejezést.) A hamartomák – hasonlóan a cisztákhoz – jóindulatú elváltozások. Gyógykezelésük mindössze sebészi kimetszésükből, majd az azt követő megfigyelésből áll.

A perianalis mirigy daganatai csupán kutyában diagnosztizálhatók, általában 11 éves kortól. Ivari predilekcióról adenomák esetében beszélhetünk, ugyanis megfigyelték, hogy ezek kanokban 9-szeres gyakorisággal fordulnak elő. (Ezen tény alapján feltételezik, hogy az adenomák kialakulásában szerepet játszik az emelkedett androgen-szint.) A carcinomák egyenlő arányban jelentkeznek mindkét nemben. A hepatoid sejtes daganatok szoliter v. multiplex megjelenésűek is lehetnek, legtöbbször természetesen az anus környékén alakulnak ki, de előfordulhatnak a farkon, a gát-, a tasak-, a csípő- és a dorsalis lumbosacralis tájékon is. Méretük, megjelenésük igen változatos, az apróbb multiplex elváltozásoktól a 10 cm fölötti, kifekélyesedett felszínűekig sokféle formában jelentkezhetnek. Szövettanilag az alábbi típusok különíthetők el.
HEPATOID SEJTES ADENOMA (PERIANALIS MIRIGY ADENOMA, CIRCUMANALIS MIRIGY ADENOMA) A májsejtekre emlékeztető, nagy, eosinophil cytoplasmájú módosult faggyúmirigysejtek oszlopokba, kötegekbe, szigetekbe rendeződnek, melyeket jól vaszkularizált kötőszöveti stroma választ el egymástól. A daganatszövet környezetétől is kifejezett kötőszövetes burokkal határolódik el. Kis számú mitotikus alak megfigyelhető a kisebb, basophilabb festődésű basaloid maradványsejtek között, de pleomorphismus nem jellemzi a daganatsejteket. A nagyobb méretű tumorokban gyakran lehet észlelni fekélyképződést, vérzéseket, nekrózist és másodlagosan beolvadt területeket.
HEPATOID SEJTES EPITHELIOMA Ezen alacsony malignitási fokú daganattípus felépítése a faggyúmirigy epitheliomáéhoz hasonló, azzal a különbséggel, hogy a normál faggyúmirigy sejtek helyett itt hepatoid sejtek figyelhetők meg a basaloid maradványsejtek között.
HEPATOID SEJTES CARCINOMA Az előző két tumortól eltérően ez a daganattípus gyakran infiltrálja a környezetét, és már nem mutatja a jól kivehető lobularis szerkezetet. A felépítésében résztvevő alacsony differenciáltságú hepatoid sejtek pleomorphak, cytoplasmájuk vacuolisált, kevésbé eosinophil, és gyakori ezek között is a mitotikus alak. A basaloid maradványsejtekben már kifejezett a nuclearis atypia. Prognózis, gyógykezelés Kan kutyákban a hepatoid sejtes adenomák sebészi kimetszése mellett elvégzett kasztráció bizonyul a leghatékonyabb terápiának. (A daganat kiújulása ezekben az állatokban, illetve az adenomák szukákban való megjelenése felveti a hyperadrenocorticismus lehetőségét a háttérben.) A carcinomák prognózisa nem túl kedvező, gyakran kiújulnak.

Szőrtüszőhám-eredetű daganat. Az intrakután elszarusodó epithelioma kutyákban előforduló jóindulatú daganat. (Macskákban való előfordulásáról még nem számoltak be.) Oktana ismeretlen, csupán ritka multiplex formájánál feltételezik örökletes hátterét (pl. német juhász kutyában, norvégiai elkhoundban). Általában fiatal kifejlett egyedekben (<5 év), többnyire hímekben előforduló elváltozás. A szoliter formát leggyakrabban colliekban, lhasa apsokban és yorkshire terrierekben figyelték meg eddig. A 0,5-4 cm átmérőjű elváltozások leggyakrabban a nyakon, a háton, a mellkason és a végtagokon alakulhatnak ki. A jól körülhatárolt, a bőrben vagy a subcutisban helyeződő tumor tömött vagy éppen hullámzó tapintatú lehet, és sokszor a közepén található póruson keresztül nyílik a bőrfelszínre. A nyílásban általában kemény „keratindugó” található. A felületesebben helyeződő, terjedelmes keratindugóval rendelkező daganatok könnyen összetéveszthetők a bőrszarvval. Egyes, a mélyebb irhában vagy a subcutisban lévő daganatok, amelyek nem rendelkeznek pórussal, könnyen összekeverhetők valamilyen bőrcisztával. A daganat nem invazív és nem képez metasztázist. Szövettanilag a daganat aktív széli részét basaloid hámsejtek alkotják, amelyek a szőrtüsző infundibulumára/isthmusára jellemző laphám-differenciációt mutatnak. (Az említett pórus a szőrtüszővel való direkt összeköttetést képezi.) A daganat középső, kitágult részét keratinmassza tölti ki, amelyet nagy, világos citoplazmájú és magvú elszarusodó hámsejtek 1-2 soros rétege övez. Gyógykezelés Terápia gyanánt a sebészi kimetszés, a krioterápia, az elektroterápia vagy a kezelés nélküli megfigyelés kerülhet szóba. Egyes közlemények retinoidok oralis alkalmazásának kedvező hatásáról számolnak be.

A karomágy hámsejtjeinek rosszindulatú daganata. A sokszor több ujjat is érintő daganat szövettani felépítésére a laphámráknál leírtak a jellemzőek. Annak ellenére, hogy sokszor viszonylag jól differenciált sejtekből épül föl, mindig invazív, és destruálja az ujjcsontot, sőt ráterjedhet az ujjízületen át a második ujjpercre is. Diagnosztizálására legalkalmasabb a radiológiai vizsgálat.

A karomágy hámsejtjeiből kiinduló benignus daganat, amely azonban az ujjcsont lízisét okozhatja. A kötőszövetes tokkal nem rendelkező tumor széli részét világos cytoplasmával, nagy habos maggal rendelkező keratinocyták alkotják. A középső keratinmassza gyakran parakeratotikus.

Ez a viszonylag gyakori digitalis tumor adja a malignus melanomák 8%-át kutyákban. Incidenciáját tekintve a malignus melanomáknál leírtak az irányadók. Klinikai megjelenésére jellemző, hogy makroszkóposan többnyire nem fedezhető fel, csupán a paronychia (karomszél körüli gennyes gyulladás), a karomdeformitás, a karom elvesztése hívja fel a figyelmet a lehetőségére. Radiológiai vizsgálattal gyakran látható a 3. ujjperc lysise. (Mindezen klinikai és radiológiai jellemzők előfordulnak a karomágy carcinomája esetében is.) Szövettanilag jellemző rá a junkcionális jelleg, az ujjperc-csont infiltrációja és destrukciója és a karomágy carcinoma párhuzamos jelenléte. Az egyéb malignus melanomákhoz hasonló prognosztikai jellemzőit figyelembe véve az érintett ujj amputációja tekinthető a legmegfelelőbb terápiának.

A keratózisok jól körülírt, tömött kiemelkedések, amelyek a keratinocyták reaktív proliferációja és fokozott keratinizáció eredményeképpen alakulnak ki a bőrben. Kutyákban és macskákban ritkán előforduló elváltozások (szemben a humán gyógyászattal, ahol a keratózisoknak közel 20 típusát különböztetik meg). A keratózisok terápiája sebészi kimetszésből, majd ezt követően az elváltozás helyének megfigyeléséből áll.

A komplex apocrin daganatokban a mirigyhám mellett a myoepithelialis elemek jóindulatú burjánzása jelentkezik, a vegyes daganatokban pedig a myoepithel sejtek porc- és csontdifferenciáció jeleit mutatják.

A komplex carcinomákban általában csupán az epithelialis elemek burjánzása malignus jellegű, a myoepithel sejtek egyszerű proliferációja csak kísérőjelenség ezekben a daganatokban. Nagyon ritkák a myoepithelialis elmek egyidejű malignus elváltozásai. Ugyanez jellemzi a vegyes apocrin daganatokat is. Azon ritka tumorokat, amelyekben mind az epithelialis, mind a mesenchymalis összetevők malignus jelleggel proliferálnak, carcinosarcomáknak nevezzük.

A laphámrák a különböző stádiumú keratinocyta-differenciációt mutató hámsejtek malignus daganata. Általában helyileg invazív, lassan képez áttéteket. Kutyában és macskában is viszonylag gyakrabban előforduló elváltozás. Kóroktanában szerepet játszhat az intenzív UV-sugárzás, és ritkábban kialakulhat égési sérülések vagy idült gyulladások nyomán is. Átlagosan a 9 év körüli állatokat érinti leginkább, és a skót terrier, a pekingi palotakutya, a boxer, az uszkár és a norvégiai elkhound tekinthető prediszponált fajtának. A napsugárzás hatására kialakuló carcinoma a világos szőrű és bőrű fajtákban (pl. dalamata, amerikai staffordshire terrier, bullterrier, beagle vagy bármilyen fajtájú fehér macska) fordul elő gyakrabban. Többnyire a törzs, a végtagok, a lábujjak, a scrotum, az ajkak és az orr bőre, macskákban pedig az orr, a fülvégek és a szemhájak érintettek. A legkülönbözőbb méretű elváltozások változatosak lehetnek megjelenésükben is. Lehetnek sima felszínűek vagy karfiolszerűek, proliferatív jellegűek vagy kifekélyesedettek és vérzékenyek. Kutyában általában magányosak, de előfordulhatnak primeren multiplex elváltozások is a törzsön a napsugárzás hatására, míg macskákban az estek közel felében multiplexen alakul ki a daganat. Szövettanilag a pleiomorph daganatsejtek fészkekbe, kötegekbe helyeződnek, amelyek összeköttetése a felszíni epidermisszel általában felkereshető. Gyakran figyelhető meg ún. szarugyöngyök, a daganatsejtek közötti intercellularis hidak és mitotikus alakok jelenléte. Gyógykezelés A laphámrák gyógykezelésében a sebészi kimetszés, a kriosebészet, elektrosebészet és a sugárterápia mellett a kemoterápia alkalmazása is jelentős szerepet játszhat.

A lichenoid keratózis kutyákban ritkán előforduló bőrelváltozás. Az általában szoliter, tünetmentes göbök leggyakrabban a fülkagyló bőrén és az ágyéktájékon jelentkeznek. (Alkalmanként multiplex formában figyelhető meg a fülszélen.) Jól körülhatároltak, kipirultak, enyhébb-súlyosabb mértékben hiperkeratotikusak, méretük 0,5-2 cm lehet. Szövettanilag kifejezett epidermális hiperplázia, hiperkeratózis valamint masszív szubepidermális mononukleáris sejtes infiltráció jellemzi.

Idősebb kutyákban a papillomák és a melanocyter tumorok mellett a leggyakrabban előforduló szemhéjdaganatok. Meibom-mirigy adenoma, ~epithelioma és ~carcinoma fordul elő. Szövettani megjelenésükre a faggyúmirigy-tumoroknál leírtak a jellemzők, azzal a különbséggel, hogy a felettük helyeződő epidermis gyakran hyperplasiás, esetleg papillomatosus jelleggel megvastagodott. További tulajdonságuk még, hogy helyeződésükből adódóan – mechanikai behatásoknak köszönhetően – gyakran figyelhető meg bennük súlyos mértékű granulomatosus gyulladás többmagvú óriássejtekkel, ami esetleg nehezítheti a szövettani diagnózist. Differenciál-diagnosztikai jelentőséggel bír az a tény is, hogy ezek a daganatok sokszor kifejezetten melanizáltak. Sebészi kimetszésük leginkább akkor szükséges, ha irritálják a corneát vagy a kötőhártyához közel helyeződnek.

Ez a ritka, jól körülhatárolt, de kötőszövetes burokkal nem rendelkező benignus elváltozás általában dermalis helyeződésű, amely egyidejűleg rendelkezik vegyes melanocytoma- és valamely jóindulatú hámdaganat-komponenssel.

A bőr melanociter eredetű tumorainak ismertetése előtt érdemes röviden áttekinteni a normál szövettani hátteret, és tisztázni néhány – a melanomákkal kapcsolatban gyakrabban alkalmazott – kifejezés jelentését. A neuroectodermalis eredetű melanoblastok a magzati fejlődés során vándorolnak a bőrbe, ahol érett, melaninpigment-termelő melanocytákká válnak. Az epidermisben és a szőrtüszőhámban a basalis keratinocyták között helyet foglaló melanocyták azután – ún. melanosomák formájában – aktív sejttevékenységgel átadják produktumukat a keratinocytáknak. Az ezek cytoplasmájában felhalmozott melanin védi meg a szervezetet a kóros UV-sugárzástól. A bőrben megtalálható egy harmadik sejtféleség is, amely melaninpigmentet tartalmaz, a melanophagok. Ezen sejtek azonban a dermisbe másodlagosan jutó – a melanocytákból kiszivárgó v. sérülésük során kiszabaduló – melanint phagocytálják. A nevus egy körülírt fejlődési rendellenesség a bőrben, amely a bőr egy (v. több) alkotóeleméből – azok hyperplasiájával – alakul ki (vagyis egy bőrhamartoma). Ennek megfelelően beszélhetünk collagen nevusrol, epidermalis nevusrol stb., de az állatorvosi nomenclaturában inkább kerülendő a kifejezés használata a humán elváltozásokkal való összehasonlítások elkerülése végett, helyette a hamartoma kifejezés az elfogadott. A junkcionális kifejezést akkor alkalmazzuk, amikor a daganatos melanocyták proliferációja (gyakran kis szigeteket formálva) az epidermis-dermis kapcsolódásánál, határán zajlik, így a tumor az epidermist is érinti. A vegyes (compound) jelzőt akkor használjuk, ha a daganat epidermalis és dermalis elmeket is tartalmaz. A dermalis kifejezés arra utal, hogy a tumor a dermisre korlátozódik, epidermalis elemeket nem tartalmaz.

A lentigo – a melanocyták epidermisen (elsősorban a basalis sejtrétegen) belüli nem daganatos jellegű proliferációja –, kutyákban legtöbbször a csecsbimbókon, míg macskákban elsősorban az ajkakon, a szemhéjszélen és a fülszéleken jelentkezik. A „narancs”-, krém- és ezüstszínű macskák kifejezetten érintettek. A proliferálódó melanocyták teljesen normálisak, atypia nem jellemzi őket. Melanophagok (melanint phagocytált macrophagok) jelenléte a felületes dermisben szintén gyakran megfigyelhető szövettani elváltozás.

A benignus melanoma gyakran fordul elő kutyákban. Ebben a fajban a melanomák nagyobb hányada jóidulatú. Az érintett állatok életkora átlagosan 9 év, ivari predilekció nincs. A leginkább prediszponált fajták a vizsla, a törpe és az óriás schnauzer, a dobermann pincher, az angol cocker spániel, az ír terrier és az arany retriever. Az általában szoliter elváltozások többnyire a szemhéjakon, a törzsön és a lábakon (interdigitalisan) helyeződnek. Jól körülhatároltak, 0,5-5 cm átmérőjűek, felettük a bőr gyakran szörtelen, tömött v. rugalmas tapintatúak, barnásfeketék és igen változatos alakúak (göb, nyeles, papillomatosus növedék stb.). Macskákban a kevésbé gyakori bőrdaganatok közé tartozik. Az átlag 10 éves korú, bármely nemű állatok legtöbbször a rövidszőrű házi fajták közül kerülnek ki. Leggyakrabban a fejen (fülkagyló, orr tájék) és a nyakon fordul elő az elváltozás, amely jól körülhatárolt, 0,5-4 cm átmérőjű, tömött v. rugalmas tapintatú, többnyire barnásfekete és igen változatos alakú (göb, nyeles, papillomatosus növedék stb.). A benignus melanomák nagyon változatos szövettani képet mutatnak, de alapvetően három formájuk különíthető el: a junkcionális, a vegyes és a dermális forma. A kerekded (epitheloid), megnyúlt vagy éppen poligonális alakú, elszórtan vagy kisebb nagyobb szigetekbe, kötegekbe rendeződött daganatsejtek eltérő mennyiségű pigment-szemcsét tartalmazhatnak. (Lehetnek teljesen „amelanotikusak”, de előfordulnak olyan daganatok is, amelyek sejtjeiben a melanin-szemcsék teljesen elfedik a nucleust.) A daganatsejtek többségét minimális nuclearis és cellularis pleomorphismus jellemzi, a mitotikus alakok száma alacsony (10 nagy nagyítású látótérben kevesebb, mint 3). A dermalis formában gyakori a fibromatosus vagy éppen a melanocyták neuroectodermalis eredetére utaló szövettani megjelenés. Egy igen ritka variáns az ún. ballonsejtes melanocytoma, amelynek nagy, kerekded, világos cytoplasmájú sejtjeiben csak elvétve fedezhetők fel a melanin-szemcsék. A radikális sebészi kimetszés hatékony terápiás módszer, amely mellett minimális a kiújulás veszélye. A képen erősen pigmentált dermális melanoma részlete látható.

A malignus melanomák leginkább kutyákban diagnosztizálásra kerülő daganatok, a többi háziállatfajban ritkán fordulnak elő (viszonylag gyakoriak még szinehagyó szürke lovakban és egyes sertésfajtákban). Az idős (9-13 éves) korú állatok a leginkább érintettek, és a skót terrier, a schnauzerek, az ír szetter, az arany retriever és a dobermann pincher tekinthetők prediszponált fajtáknak. Ivari predilekciót nem lehet megfigyelni. A malignus melanomák nagyrésze a szájnyálkahártyán és az ajkak átmeneti régiójában indul fejlődésnek, csupán 10%-uk található a szőrrel fedett bőrterületeken (főként a fejen és a scrotumon). (Macskákban többször lehet megfigyelni malignus melanomát a bőrben, leginkább a fejen és a háton.) Makroszkópos megjelenését tekintve nem lehet megkülönböztetni a benignus melanomáktól. A benignus és malignus melanomák elkülönítése szövettani vizsgálattal is igen nehéz feladat, mivel nagyon hasonló felépítésűek. Leginkább a mitotikus alakok száma és a daganat makroszkópos helyeződése lehetnek irányadóak az elbírálásnál. További támpontot nyújthat a malignitás sejtszintű paramétereinek az ellenőrzése (cellularis, nuclearis pleiomorphismus, atypia), amennyiben a melanin-szemcséktől ez vizsgálható. A metszetek kálium-permanganátos kezelésével a nagy mennyiségű pigment részben eltávolítható, így a sejtmagok jellegzetességei is láthatóvá tehetők. A malignus melanomák sok esetben gyorsan növő, fatális kimenetelű tumorok. Gyakori a lokális infiltráció a bőr alatti kötőszövetbe, de az intraepidermalis – horizontális – terjedés sem ritka. Fontos ezeket szem előtt tartani a sebészi kimetszés során. A regionális nyirokcsomókba és a tüdőbe történő lymphogen metasztázis relatíve gyakran fordul elő, de nem ritka a szokatlan helyekre (agyvelőbe, szívbe, lépbe) való áttétképződés sem. A regionális nyirokcsomók (elsősorban a mandibularis nyirokcsomók) szövettani, cytológiai ellenőrzése fontos része a terápiának a radikális sebészi kimetszést követően.

Ez a malignus daganattípus macskában és kutyában nagyon ritkán fordul elő. Oktanában az UV-sugárzásnak nincs jelentősége (szemben a laphámrákkal), de a papillomavírus fertőzés szerepe macskákban már több ízben is bizonyítást nyert. Az idős (>10 év) macskákban és kutyákban előforduló, 0,5-3 cm átmérőjű, multiplex elváltozások többnyire a fejen, a nyakon és az elülső végtagokon figyelhetők meg jól körülhatárolt, melanotikus, hiperkeratotikus göbök, plakkok formájában. A későbbiekben ezek a göbök vaskossá, egyenetlen felületűvé válhatnak, kifekélyesedhetnek, vérzékenyek lesznek. Kutyákban a szájnyálkahártya és a genitáliák tájéka is érintett lehet. Szövettanilag az epidermis és a felületes szőrtüszőhám – éles határral kezdődő – érintettsége figyelhető meg. A megvastagodott hámban atipikus, pleiomorph keratinocyták láthatók megnagyobbodott, hyperchromáziás maggal. Kifejezett mitotikus aktivitás észlelhető valamennyi sejtrétegben. Az elváltozás ritkán áttörhet az alaphártyán, amikor is megszűnik a folyamat in situ jellege, a daganat (invazív) laphámrákká válik. Prognózis, gyógykezelés A daganat terápiájában – multicentrikus jellege miatt – a sebészi kimetszés ritkán kerül szóba. Az egyébként egészséges, más tünetektől mentes állatok esetében a beavatkozás nélküli megfigyelés a leghelyesebb megoldás. A betegség lefolyása általában több mint két évre tehető, a tulajdonosok ugyanis nagyjából ennyi idő után kérik, kozmetikai és kényelmetlenségi okokból (nagyszámú kifekélyesedett felszínű, másodlagosan fertőződött, vérzékeny elváltozás a bőrön), az állatok eutanáziáját.

A papillomák a laphám többnyire papillomavírus fertőzés következtében kialakuló, jóindulatú daganatai. A fertőzés közvetlen és közvetett úton is létrejöhet, de leggyakrabban a sérült bőrfelületen keresztül kerülnek a vírusok a gazdaszervezetbe. A lappangási idő igen hosszú (2-6 hónap). A papillomák kutyákban igen változatos klinikai képet mutathatnak, legalább négy forma különíthető el. A kutyák vírusos papillomatózisa igen gyakran fordul elő, a fiatal állatokat érinti, és nem figyelhető meg fajtabeli, vagy nemhez kötött prediszpozíció. A szinte mindig multiplex elváltozás az arctájékon (szájnyálkahártya, nyelv, garat, ajkak bőre, szemhéjak, kötőhártya, cornea) jelentkezik igen változatos formában. Az apró, fehér színű, simafelszínű, fényes göböktől kezdve a több cm átmérőjű, szürkésfehér, karfiolszerű, durva felszínű növedékekig sokféle megjelenési formája lehet. A bőrpapillomák idősebb kutyákban, többnyire hímekben megfigyelhető elváltozások. A cocker spániel és a Kerry blue terrier kifejezettebben érintett fajtának tekinthető. Az általában nyeles vagy karfiolszerű, 0,5 cm-nél kisebb átmérőjű, tömött, jól körülírt növedékek önállóan vagy multiplex formában jelentkezhetnek, többnyire a fejen vagy a lábakon. Ezen papillomák nem minden esetben hozhatók összefüggésbe vírusfertőzéssel. Az invert bőrpapilloma 8 hónap és 3 év közötti kutyákban többnyire a hasalji és ágyéktájékon előforduló, 1-2 cm átmérőjű, tömött tapintatú elváltozás, amelynek közepén egy behúzódás (pórus) található. Az invert papilloma vírusos eredete is bizonyított. A multiplex papilloma felnőtt kutyákban a talppárnákon (ritkábban a szőrrel fedett bőrterületeken) kialakuló daganat, amely tömött, hiperkeratotikus (gyakran ún. bőrszarv) megjelenésű. Nem minden esetben vírusos eredetű. Macskákban általában magányos papillomák fordulnak elő, amelyek nem vírusos hátterűek. Ezeknél a kifejlett egyedekben kialakuló daganatoknál fajtához, nemhez kötött prediszpozíció nem figyelhető meg, és nincs jellegzetes előfordulási hely sem. A többnyire 0,5 cm-nél kisebb átmérőjű elváltozások nyelesek vagy karfiolszerű megjelenésűek, jól körülhatároltak. A papillomavírus fertőzés következtében kialakuló daganatok nagyon ritkák macskában. A papillomákat szövettanilag az epidermis hyperkeratosissal kísért hyperplasiája jellemzi. A kifejezett stratum granulosum sejtjei gyakran vakuolizáltak és nagy, egyenetlen keratohyalin szemcséket tartalmaznak. A hyperplasiás stratum spinosum sejtjei között több elfajult, piknotikus magvú keratinocyta figyelhető meg (koilocyták), továbbá ezen réteg sejtejeiben találhatók a terjedelmes, basophil magzárványok is.

Prognózis, gyógykezelés. A papillomák gyógykezelésére általában elegendő a sebészi kimetszés, vagy egyszerűen a kezelés nélküli megfigyelés, hiszen a vírusos papillomák nagyrésze néhány (~3) hónapon belül spontán visszahúzódik. A kiterjedtebb szájüregi elváltozások esetében a kriosebészet és elektrosebészet kerülhet szóba. Lehet próbálkozni autogen vakcinával vagy immunstimuláns szerek (pl. levamizol, tiabendazol) alkalmazásával is, de ezek hatékonyságáról nincs irodalmi adat. Egyes közlemények megemlítik a retinoidok, bleomicin, 5-fluorouracil vagy interferon daganatszövetbe fecskendezésének jótékony hatását is.

Kifejezett matricalis differenciációt mutató benignus szőrtüsződaganat. Oktana ismeretlen. Az általában 5 évnél idősebb kutyákban és macskákban előforduló szoliter daganat Kerry blue terrierekben és uszkárokban a leggyakoribb. A tömött vagy cisztás, jól körülhatárolt, kerekded képlet 1-10 cm átmérőjű lehet. Predilekciós helyek: a válltájék, a mellkas oldala és a hát. Szövettanilag a pilomatricoma jól körülhatárolt, egy vagy több lebenyből fölépülő, a mély dermisben és a subcutisban helyeződő képlet. A lobusok széli részén a gyökérhámsejtekre emlékeztető basophil sejtek sorakoznak, míg a középső cisztás részt világos, nem festődő magvú, ún. szellemsejtek töltik ki. A ciszták összenyomása, sérülése következtében gyakran találhatók a lebenyek között ill. a tumor széli részén többmagvú óriássejtek és macrophagok. Egyes esetekben calcificatio és ossificatio is megfigyelhető a centralis részben.

Malignus szőrtüsződaganat kifejezett matricalis differenciációval. A több lebenyből fölépülő ritka daganat szövettani szerkezete a benignus változatétól annyiban tér el, hogy a daganatsejtek kifejezett pleiomorphismust és mitotikus aktivitást muatatnak. Gyakran infiltrálja a környező szöveteket, és képez áttétet a regionalis nyirokcsomókba.

A seborrheás keratózis kutyákban ritkán leírt elváltozás. Oka ismeretlen. Nem figyelhető meg fajta-, kor- vagy ivar szerinti prediszpozíció és nincs jellegzetes helyeződése sem. A lapos kiemelkedések vagy göbök hiperkeratotikusak, gyakran kenőcsös felületűek. Szövettanilag hiperkeratózis (orthokeratotikus) és papilláris hiperplázia jellemzi.